Apja lánya 3. rész

 Sziasztok!

Bocsánat, hogy ilyen hosszú időre eltűntem, az év végi hajtás miatt nem volt időm írni. De most újra itt vagyok és igyekszem gyakran hozni a bejegyzéseket!

Feladó: nikkibalint97@gmail.com

Címzett: apafather42@gmail.com


 Kedves Apa!

Ma hangverseny volt a suliban. Ez mindig nagyon érdekesre sikerül. Először az öltözködés. Az osztályfőnök azt mondta, nem kell ünneplőbe menni, csak elegánsba. Ezt én egy fehér ingként és egy fekete farmerként értelmeztem. Az iskola többi női tagja pedig botrányosan rövid ruhácskaként és fél méter magas cipőként. Hát, vagy más az ízlésünk, vagy én nem erőltettem meg magam túlságosan.
Az előadásnak az első tíz percben nagyon örültem, mert Csajkovszkijt játszottak, akit nagyon szeretek. Tudod, hogy balett rajongó vagyok. Egyes akkordokban még a Hattyúk tavából és a Diótörőből is felismerni véltem részleteket. Elnyúltam a székemen és hallgattam a zenét.
A második tíz percben már sajgott a fenekem és a hátam is. Ekkor már szépeket gondoltam azok édesanyjáról, akik a székeket készítették. A harmadik tíz percben már magamban dühöngve szidtam minden bútorost, asztalost, kőművest, építészt, mérnököt, favágót, tanárt, igazgatót, mindenkit, aki ehhez a székhez valaha hozzáért. A negyedik tíz percben, Csajkovszkijt is csatoltam a felsoroláshoz, amiért ilyen hosszú műveket írt. Nem tudott volna, mondjuk tíz perces zeneszámokat szerezni? A fájdalom egyre nőtt a fentebb emlegetett testrészeimben. Az utolsó tíz percben már a létező összes komoly és nem komoly zeneszerzőt a pokolba kívántam, mindenkit, aki valaha hangszert vett a kezébe. A többiek is fészkelődni kezdtek körülöttem, mondjuk ők már előtte sem figyeltek, a telefonjukat babrálták.

Vigaszt nyújtott a tudat, hogy az előttem ülő Eszti is hasonlóan szenvedett már, mint én. A hangverseny elején kissé félve foglalta el helyét, gyanakvó pillantásokat vetve rám, mert tapasztalatból tudta, hogy ha unom a műsort, akkor az ő bökdösésével szórakoztatom magam. Ami őt halálra idegesíti. Ez esetben azonban engem túlságosan lefoglalt saját szenvedésem, de Eszti még így sem úszta meg az inzultálást, mert a mellettem ülő Réka és Fanni unalmában az ő hajával játszott. Akaratlanul is jót virultam rajtuk, mert ugyebár legszebb öröm, a káröröm :). Nem, egyébként szeretem Esztit. A falakat rengető vitáink ellenére, jól kijövünk. Szerinte kis dózisokban egészen elviselhető vagyok.

Szóval nálunk ilyen a hangverseny a suliban. Egy hangot sem tudtam élvezni belőle az átkozott székek miatt. Ráadásul mikor kell paprikás krumplinak lennie az ebédnek? A válasz: amikor fehér ingben vagyok! Naná, hogy lekajáltam magam! Így kellő jókedvvel érkeztem haza. Miközben ezt írom, még most is olyan ideges leszek, hogy a billentyűzetem kopogása lassan inkább gépfegyverropogásra emlékeztet.
Hát, nagyjából ennyi történt ma.
Nagyon szeretlek! 

Niki :)

 

Vampire Knight

Sziasztok!

Közeleg a tavaszi, budapesti manga és anime találkozó ideje, ezért úgy gondoltam megosztanék veletek néhány gondolatot kedvenc mangámról, a Vampire Knight-ról.

Ki ne hallott volna már a vérszívó vámpírokról? Akik érzékenyek a Napra, a foghagymára, akik vért szívnak és halálosak. A vámpírok, akik örökké élnek. Néhány éve azonban a vámpírok vérszívó szörnyetegből, szép lassan jóképű szeretőkké avanzsáltak. A földön túli szépségű, szűziesen szerető, művelt vérszívók az örök szerelem jelképeivé váltak. Mivel sosem halnak meg, szerelmük sem múlik el soha. 

Hino Matsuri is ezt használta fel, mikor megalkotta Kuran Kaname-t. Kaname a vámpírok között is kiemelkedő, az uralkodó család fia, vérvonala makulátlan. Természetesen fantasztikusan gyönyörű, gyengéd és védelmező a szerelmével.

A főszereplő Cross Yuuki, egyszerű emberlány, aki a Cross Akadémia biztonságáért felel. Az ő dolga, hogy az ott tanuló nappali tagozatosok sose jöjjenek rá, hogy a szintén ott tanuló éjjeli tagozatosok valójában vámpírok. 

A történetben minden vámpíros történethez elengedhetetlen elemet megtalálsz. Tiltott szerelmi háromszögek, vérfertőzés, intrika, harc és izgalom. Természetesen a vér központi szerepet játszik a történetben. A vámpírok között az dönti el, ki, milyen képességekkel rendelkezik, hogy a vérük mennyire keveredett emberekével. Kuran Kaname családjának vérvonala makulátlan, ők a hatalmas erővel rendelkező tisztavérűek. A történet a tisztavérűek hatalmának megszerzéséért folytatott harcokat, intrikákat mutatja be. Van, aki bármit megtenne ennek az erőnek a birtoklásáért! Akár ártatlanokat is gyilkolna érte...

A szerelmi háromszög sem hiányozhat a történetből, Yuuki, Kaname és Yuuki gyerekkori barátja, Kiryu Zero között. A történet elején Zero családi tragédiáját ismerjük meg, míg többi részében Yuuki múltjának titkait tárja fel előttünk az író. A szálak egyre bonyolódnak, régi és új ellenségek bukkannak fel. Miközben elmerülünk a titkokban és rejtélyekben, szép lassan kibontakoznak előttünk a szerelmi történetek, a főszereplők és a mellékszereplők között.

Érdekelnek a titkok, a tiltott szerelmek, harcok, s mindez egy rendkívül véres, vámpírokkal zsúfolt történetbe csomagolva? Mindenképpen a Vampire Knight-ot ajánlanám, amely olvasása közben csodálatos, részletgazdag rajzokban gyönyörködhetünk! 

A sorozat hossza 18 kötet, ennek első pár részéből animet készítettek. Aki inkább az animek nézésére hajlik, mintsem a mangák olvasására, annak ezt is ajánlom, mert a történet elejét egészen könyvhűen dolgozták fel két évadban. A mangát viszont mindenképpen érdemesebb elolvasni, sokkal izgalmasabb, rejtélyesebb és szívdobogtatóbb.

A történet: 5/5 - vér, harc, tiltott szerelem

Rajzolás: 5/5 - jóképű vámpírokban nem lesz hiány

Intrika: 5/5 - újabb és újabb fordulatokkal találod magad szemben minden oldalon

Szerelem: 5/5 - szerelmi sokszögek garmadája, érzelmes, könnyfakasztó jelenetek

Az anime iránt érdeklődőknek itt egy kis fanmade előzetes.

Apja lánya 2. rész

Sziasztok!

Meghoztam az e-mailekből novellám második részét. Remélem tetszeni fog nektek!

Feladó: nikkibalint97@gmail.com

Címzett: apafather42@gmail.com

Kedves Apa!

Mint látod, végül az e-mail írása mellett döntöttem, mert ismételten megállapítottam, hogy a kézírásom borzalmas. Egyik osztálytársam tegnap elkérte a biológia füzetemet, majd miután hosszasan bámulta soraimat, megkérdezte, hogy mégis milyen nyelven írtam. És ezt tíz perc után. Addig egy szót sem bírt kinézni! Ez végérvényesen a gépelt változat felé döntötte a mérleget. Bár kevésbé személyes, de legalább olvasható.

Ma SZJG (Szent Johanna Gimi) napot tartottam, átolvasva a kedvenc részeimet a nyolcadik részből. Minden héten tartok egy ilyen napot, amikor Leiner Laura könyveit olvasgatom, amitől mindig jobb kedvem lesz. Az eredmény meg is látszott. Még a villamoson ülve is fel-felröhögtem, mikor eszembe jutott egy-egy rész. A körülöttem ülők értetlenül pislogtak felém, és szerintem szerettek volna minél távolabb kerülni attól az őrülttől, aki különböző időközönként hangos vihogásban tör ki. Hát, ez van. Nem ismerik Leiner Laurát J.

Miután a villamoson mindenki hülyének nézett, gondoskodtam róla, hogy itthon is így legyen. Mesés kedvemben voltam, ezért úgy döntöttem, hogy a Barbie filmek zenéit hallgatom. Eszti örült neki, és együtt énekeltük a refréneket, de szerintem Anya komolyan elgondolkozott rajta, hogy egy tizenhat éves és egy hét éves lánya van-e, vagy pedig két hét éves. Rettegve várja a percet, amikor Teletabi-t kezdek hallgatni. Valahogy meg kell nyugtatnom, hogy olyat biztos nem fogok tenni. De csak azért, mert annak nincs zenéje J.

A matek tanár ma eldicsekedett, milyen kedves volt egyik tanítványával. A fiúnak ugyanis nem volt négyjegyű függvény táblája, ezért bevágta neki az elégtelent. Két hónappal érettségi előtt. Esküszöm, ez az ember annyira belefásult a munkájába, hogy már csak abban leli örömét, ha másokat szívathat. Nem véletlenül retteg tőle mindenki.

Mennem kell. Szeretlek!

Niki :)

Zafírkék előzetes!

Zafírkék előzetes!!!

Sziasztok! Nemrég felkerült az  internetre a népszerű Rubinvörös 
könyvsorozatból készült második film, a Zafírkék előzetese. A Rubinvörös című filmet sajnos nem játszották a mozikban, de az interneten megtekinthetitek magyar felirattal. Elsősorban azonban mindenképpen a trilógiát ajánlanám, mely nemcsak romantikus és izgalmas, de rendkívül szórakoztató, s humoros is. Érdemes elolvasni!
A történet: "Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladatat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe ezt az arrogáns, Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron..."
Olvasd el, és nevess együtt, vagy éld át a kalandokat különös párosunkkal. Mire a végére érsz, te is akarsz majd magadnak egy Gideont! 
Ha felkeltette az érdeklődéseteket a könyv, a Könyvmolyképző kiadó oldalán megrendelhetitek a teljes trilógiát.

Ezen a linken elolvashattok egy részletet az első részből.
Ha mégis a film mellett döntenétek akkor itt vannak a linkek az előzetesekhez: Rubinvörös és Zafírkék.

Stephenie Meyer: A burok

Stephenie Meyer: A burok

 

A történet:

A Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára. Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket, amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Egyvalamire azonban nem készült fel: hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie megtölti a Vándor elméjét az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott. Aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően Melanie és a Vándor szövetségesekké válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki az arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek…

Hogy akadtam rá:  Már régóta nézegettem, mert láttam, hogy az írója, az Alkonyat szerzője is. Mégis nehezen szántam rá magam, mivel az űrlények említése után rögtön csápok, és nyálkás, rémisztő szörnyek képei jelentek meg előttem. Végül mégis megvettem és nagyon megérte.

Vélemény: Szerintem A burok sokkal jobb és szerethetőbb volt, mint az Alkonyat. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy A burok hamarabb jelent meg, sokkal kidolgozottabb volt és a stílusa is szebb volt, mint a további könyveknek. A szereplőknek több oldalát megismerjük, látjuk Vandát, mint érzékeny, törékeny lelket, aki mégis képes keményen és bátran küzdeni, hogy megvédje azokat, akik fontosak számára. Jaredről először megtudjuk, hogy nagyon jóképű, bátor és szereti Melanie-t, aztán megjelenik, mint egy elkeseredett, összetört szívű férfi, akiben zavaros dühös érzelmek dúlnak, majd ismét visszaváltozik azzá a melegszívű, gyakorlatias szerelmes férfivá, akit Melanie megszeretett. Mivel nem tudok elvonatkoztatni az Alkonyattól sajnos, ezért kénytelen vagyok ahhoz hasonlítani. Szóval, ami nekem kifejezetten tetszett, hogy JELLEMFEJLŐDÉS is szerepelt a könyvben. Végre! Végre egy Meyer könyv, ahol a szereplők nem elvakultan ragaszkodnak saját elképzeléseikhez, amit az igyekeznek egymásra erőszakolni különböző kompromisszumok árán, hanem képesek elgondolkozni a tapasztaltakon, és megváltoztatni véleményüket. Rögtön jó példa a főszereplő, Vanda (Vándor) viszonyulása az emberekhez és fordítva, vagy Melanie és Vanda egymással való viszonya.  Érdekes volt a lelkek és az emberek hozzáállását olvasni, a lelkek megszállásával kapcsolatban, ugyanis mindkettőben annyi igazság volt, hogy egyszerűen nem lehetett utálni a lelkeket, az emberek testének megszállásáért. Vanda először nem is gondol bele az emberi faj helyzetébe, aztán szörnyetegnek látja őket, végül ráébred, hogy nem is olyan gonoszak, mint hitte. Tetszettek a poénos szóváltások és a történet alakulása. Úgy érzem, Meyer stílusa is észrevehetően jobb, mint az Alkonyatban, bár a szóhasználattal néha nem voltam megelégedve. Érdekes, ahogy bemutatja a különböző embertípusokat, a szenilis, öreg, mégis zseniális észjárással rendelkező vénembert, a bizakodó, nyíltszívű kisfiút, az embereket, akik rugalmasak, hajlamosak a változásra és akik, ragaszkodnak a gyűlöletükhöz.

 Ami viszont nem tetszett, az a vég!

SPOILER!

Tetszett, hogy drámai részt a végsőkig fokozza és végül még is boldog lett a vége. Ami azonban nagyon nem tetszett, hogy az utolsó pár oldalban Meyer vért izzadva igyekszik, megteremteni a tökéletes boldogvéget. Hirtelen kiderül, hogy vannak még emberek, akik túlélték a megszállást, és hirtelen kiderül, hogy van másik olyan lélek is, aki az emberek oldalára állt. Nekem ez olyannak tűnt, mintha gyorsan minden problémára igyekezne megoldást találni. Kicsit soknak éreztem. Ami szintén nem tetszett a Vanda – Ian – Melanie – Jared sokszög volt. Érthető, hogy két lélek egy testben helyzet miatt kicsit összekuszálódtak az érzelmeik, de nekem végén már túl soknak tűnt. Meyer megint bevetette, már az Alkonyatból ismerős eszközeit, „a mindketten teljesen félreértjük a másikat, ezért nem merünk közeledni hozzá” módszert, amit követ a nagy felismerés, és a boldog összebújás. Igazából ezzel volt problémám, feleslegesnek éreztem. 

Ennek ellenére a könyv teljesen megfogott, javult stílus, a szereplők sokkal szerethetőbbek voltak és közelebb kerültek a szívemhez, mint Bella és Cullenék. Tetszett, hogy a főszereplő végre nem egy nyafogós, magát sajnáltató lány, hanem egy kőkemény csaj, aki képes a végsőkig küzdeni. Történet szempontjából is magasan veri az Alkonyatot, és a poénok jobban átjöttek, valamint az érzelmes jelenetek is kevésbé voltak csöpögősek számomra, mint az Alkonyatban. Ennek ellenére mégis szépek és romantikusak voltak.

Folytatás: Vannak pletykák melyek szerint A burok trilógia lesz, de semmi konkrétat nem hallottam erről. Meg kell, hogy mondjam, én ennek nem örülnék, nekem ez egy kerek lezárt történet volt. Bár maradtak kérdések, élveztem, hogy a képzeletemre bízták, hogyan is tovább. Úgy érzem, hogy ennek már nem kellene folytatódnia, pláne nem még két könyvön keresztül. Ennek ellenére kíváncsian várom és biztos, hogy el fogom olvasni, ha megjelenik. Elvileg a lelkek és az emberek közti háborúról, vagyis annak kitöréséről fog szólni. De ez mind csak pletyka. Egyelőre.

Ami kifejezetten tetszett: a szereplők jellemének leírása, poénok, érzelmes jelenetek, illetve, hogy érintőjellegesen ma is érvényes problémákat boncolgat.

Ami nem tetszett: a vége, az emberek és a másik emberbarát lélek megjelenése, valamint, hogy túl fiatal volt a gazdatest, akit Vandának találtak.

Történet: 5/5

Szereplők: 5/5

Kedvenc szereplő: Melanie, Vanda, Jared, Ian, Jamie

Borító: 5/5 Gyönyörű filmes borítót készített az Agave kiadó. Egyszerűen beleszerettem.

A film: A könyv sokkal, de sokkal jobb, a film inkább a szerelmi szálakra helyezi a hangsúlyt. Ettől függetlenül érdemes megnézni, de a könyvet mindenképpen szívesebben ajánlom. ha mégis megnézitek a filmet, mindenképpen angolul nézzétek és felirattal. Szerintem úgy sokkal élvezhetőbb, mert Jarednek borzalmas a szinkronhangja. "A film"-re kattintva az előzetest tekinthetitek meg!

Apja lánya 1.rész

Sziasztok!

Ezt a folytatásos novellát, melyek e-mailekből állnak édesapám születésnapjára írtam. Ő ajánlotta, hogy csináljak egy blogot és tegyem fel ide! Remélem nektek is tetszeni fog, mint neki.Most szeretném közölni, hogy a szereplők kitaláltak, tehát mindennemű hasonlóság a véletlen műve!

Feladó: nikibalint97@gmail.com

Címzett: apafather42@gmail.com

Kedves Apa!

Ma délután edzésre mentem, bár semmi kedvem nem volt hozzá. A kung fu tetszik, csak idegesít, hogy nem haladok a forma gyakorlásával, ugyanis mindig elfelejtenek tovább tanítani. Láthatatlan vagyok, vagy mi?

Amint beléptem az edzőterembe, rögtön megbántam, hogy kitettem a lábam otthonról. Ugyanis a srác, aki annyira tetszik éppen a barátnőmmel, Dórival társalgott elmélyülten. Igazából átlagos barna hajú, kék szemű srác, de nagyon vicces, mindig jókat nevetek vele, és kedves is. Na igen, ezzel egyetlen gond van. Történetesen, hogy amikor a közelemben van, akkor egyszerűen képtelen vagyok a gyakorlatokra koncentrálni. Most is így lett. Össze-vissza bénáztam, s közben egyre jobban égtem, mert állandóan magamon éreztem a tekintetét. A francba! Szerencsére a másik lány, akivel jóban vagyok edzésen, megérezhette, mi bajom van, mert berángatott egy box zsák mögé, eltakarva engem a szeme elől úgy, hogy én sem láthattam őt. Megkönnyebbültem, és magamban szentté avattam Mariannt az ötletéért. Mondjuk, cseppet sem voltunk feltűnőek, hogy míg a többiek egy kupacban gyakoroltak, mi két zsák mögé rejtőzve, kb. három – négy méterrel odébb álltunk meg.

Sajnos, ez az idilli állapot sem tartott sokáig, mert tíz perc elteltével bejött Zsolti, hogy elkezdjük a tényleges gyakorlást. Szerintem körülbelül öt percig meredt ránk pislogás nélkül, próbálta megérteni, hogy mégis mit keresünk a sarokban. Végül nem tett megjegyzést, csak kiparancsolt minket rejtekünkből a helyünkre. Engem pont a sráccal szembe állított. Nagyon szeretem Zsoltit, de azokban a percekben legalább százféleképpen küldtem el melegebb éghajlatra, természetesen magamban. Végre véget ért a kínkeserves két, igen KÉT óra. Nyögve rogytam le az egyik padra a lányöltözőben, ami szintén nyögött egyet a súlyom alatt, és megfogadtam, hogy innentől kezdve szigorúan szerdán fogok járni edzésre. Nem hétfőn, nem pénteken, szerdán! Mert akkor nincs ott. Néha. Néha meg igen. Szegény én L. Mindenesetre Mariann rendes volt, hogy szolidaritást vállalt velem, nem?

Nagyon hiányzol!

Szeretlek, Niki :) 

Bemutatkozás!

Sziasztok!

Üdvözöllek bennetek a blogomon. A nevem Niki, és már régóta gondolkozom a blogoláson. Könyvekkel kapcsolatos véleményeket, apróbb, esetleg hosszabb általam írt novellákat szeretnék megosztani veletek. A zenék és filmek sem hiányozhatnak természetesen, egyszóval minden, ami érdekel és, ami remélem, titeket is érdekelni fog. Hány pontosan hány bejegyzés lesz és milyen időközönként, sajnos erről még nem tudok konkrétat mondani. Iskolába járok, és teljesen a tanulástól függ, hogy mikor mennyit tudok írni.

Szóval örülök, hogy itt vagytok  és remélem tetszeni fog, amit írok!

Niki Balint